A burnout-tal, azaz a kiégéssel barátkoztam össze…

Tudta Ön, hogy a burnout, azaz a kiégés már akkor elkezdődik, amikor az érintettek többsége még nem is sejti, hogy lejtőn van?

Aki a kiégés első fázisába került, még maga sem veszi észre, hogy ez bizony korunk egyik népbetegségéhez vezethet.
Ilyenkor az érintettek még magas fordulatszámon pörögnek, sőt talán fokozzák is a tempót, de már behúzott lelki kézifékkel élnek.

Belső elégedetlenség, a be nem teljesedett élet érzése kezd felerősödni. Egyre inkább azt érzi, hogy a magánéletére és/vagy a munkájára egyre kevesebb ráhatása van, miközben mind nagyobb energiát kell befektetnie ahhoz, hogy a saját maga, vagy a környezete által elvárt eredményeket hozza.

Így voltam magam is néhány évvel ezelőtt. Marketinges és reklámmal kapcsolatos munkákból éltem, már több mint másfél évtizede. A változó világunkra fogtam, hogy egyre többet kell belefektetnem a munkámba és szomorúan konstatáltam, hogy ezzel párhuzamosan munkaterületemre a ráhatásom csökkent. Ezzel együtt még sikeres voltam és szemet hunytam a fenti sajátosságok felett.

Egy napon azon kaptam magam, hogy már messze nem akkora kedvvel végzem a munkámat mint régen, sőt már nem vágytam új ismeretségekre, még új ügyfelekre sem. Kevesebbet nevettem, a jövőt illetően is kezdtem borúlátó lenni. A munkatársaimmal többször mogorva voltam, maximalizmust vártam el tőlük és ha hibáztak, dühös lettem.  Gyengültek a motivációim, fáradékony is lettem. A hobbijaimat is kezdtem hanyagolni, érzelmi kimerültség állapotába kerültem.

Kérdéseket tettem fel magamnak:
– A helyemen vagyok én egyáltalán?
– Vajon mi veszett ki belőlem?
– Hova fog vezetni ez az egész?
– Egyáltalán mi történt velem?

…és elkezdtem keresni a válaszokat, s rájöttem, hogy ha ezt az utat folytatom, akkor egyre mélyebbre kerülök.
Nem vigasztalt az, hogy az emberek többsége hasonló, vagy még rosszabb cipőben jár; engem az érdekelt, hogy mielőbb megoldást találjak a problémámra.

Tanulni kezdtem, és önismeretre vágytam. Diagnosztizáltam, hogy a burnout szele megcsapott és a forgószél sincs messze…

Nos, ekkor kötöttem barátságot a kiégéssel, életfontosságú és sorsdöntő utasításait nem hagytam figyelmen kívül.
Markáns felszólítás volt arra, hogy fogalmazzam meg a jövőt illető terveimet és váltsam tettekre azokat! Ekkoriban lett az egyik kedvenc idézetem:
“A leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik!”

Ma már szakmai szemmel nézve is elmondhatom, hogy jó sorrendben tettem meg a lépéseket:
1, Szembe néztem a valósággal, megértettem magamat.
2, Számba vettem a vágyaimat, az erősségeimet, az erőforrásaimat.
3, Valódi célt tudtam kitűzni magam elé.
4, A megvalósítás útjára léptem.
5, Folyamatosan mértem, és mérem ma is, a megtett utat.
6, Ügyelek arra, hogy meglegyen a szerepbiztonságom.

Azt mondják a szakemberek, és vallom magam is, hogy azok a leghatásosabb változások, amelyeket önmagunk idézünk elő.

Elmondhatom, hogy a karrierváltásom jól sikerült: coachként a helyemen vagyok, és tudatosan ügyelek arra, hogy ne égjek ki

Saját példámból és szakemberektől tanulva vált munkám során az egyik speciális területemmé a burnout kezelése, illetve megelőzése.