Kerékpároskör két híddal

Fajsz - Foktő - Uszód - Dunaszentbenedek - Géderlak - Ordas - Dunapataj - Harta - Solt - Dunaföldvár - Bölcske - Paks - Gerjen - Dombori - Bogyiszlói Dunapart- Fajsz

2021.05.04.

Egy közel 150 kilométeres exkluzív* kerékpáros körre invitállak, jöjjenek a részletek:

Remélem inspirállak!

Régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy vajon milyen lehet két híd között tekerni, úgy hogy a Duna egyik oldalán felfelé, a másikon pedig vissza jönni, miközben a hidak használatával lesz szép kör az egész.

Most az M9-es hídja, a  Szent László híd és a dunaföldvári Beszédes József híd közötti szakaszt mutatom be, saját tapasztalataim alapján.

Fajszról indultam, 2021.05.04-én, 9:08-kor. Enyhén felhős idő, 17 fok, mérsékelt délkeleti szél.
A kerékpárom: Kettler trekking, 3X7 sebesség, könyöklővel. (Bizony nem a csilli-villi, sok sebességen múlik, hogy szeretsz-, tudsz-e tekerni…)

Fajsz utolsó házai, a háttérben a Duna töltés

Először délnek indultam (ez látszik is a fenti videón) de aztán meggondoltam magam és mégis északnak vettem az irányt. Hogy miért? Az időjárás előrejelzés szerint délutánra már erős déli szél volt várható. Azon morfondíroztam, hogy akkor jönni visszafelé a Solt-Dunavecse közti – szél szempontjából védtelen – töltésen, az maga a halál lesz. Inkább most kihasználom a hátszél adta előnyöket, aztán a délutánban a túloldalom meg csak lesz valahogyan…

A Szent László híd és Fajsz északi széle között első osztájú az út!
A meszesi hajókikötőhöz vezető út keresztezi itt a töltést. Az út túloldalától murvás kővel felszórt szakasz következik. Csak úgy pattogtak a kerekek alatt a kövek jobbra, balra...
Azért akadt ilyen látnivaló is... Viszont itt hiába volt hátszél, a murvás úton 20-22 km/h átlagsebességet tudtam tekerni...
Aztán Foktő-Gerjen közti komptól néhány kilométer földesút következett...

Aztán egyszer csak a töltésről elnavigál az EuroVelo 6 tábla, be Foktőre, majd onnan közúton Uszód, Dunaszentbenedek, Géderlak, Ordas érintése után megérkeztem Dunapatajra. A településen áttekerve, az északi szélén lehet felmenni a töltésre, (a valamikori 51-esre), ami manapság kiváló kerékpárút.

A hátam mögött Dunapataj. Valamikor itt a töltésen ment az 51-es főút. Ma csudajó (kerékpáros) út, gyönyörű természet, irány észak, az ott a távolban a hartai templomtorony.
Harta előtt hirtelen 90 fokos kanyarral érdemes elhagyni a töltést. (Az EuroVelo 6 is ezt mutatja.) Néhány száz méter múlva megérkezünk a Natura 2000 területének a határára. Itt jobbra kell fordulni és megyünk tovább északnak.

Nemsokára Harta dunaparti része jön, sportlétesítményekkel, némi ipari területtel, talán üdülőkkel(?). Fontos, hogy mi ne menjünk fel a falu felé, hanem némi iparterületen keresztülhaladva továbbra is északra tartsunk.

Balról a Duna, és némi ártér, ez itt még szuper kerékpárút, jobbra gondosan müvelt földek.
Aztán egyszer csak jelzés, hogy a kerékpárút már nem a töltésen folytatódik és jön a kör egyik legborzalmasabb szakasza, építési területen át.
A Teleki kastély főbejárata előtt visz el az utunk. Itt keletnek vesszük az irányt, majd miután elértük az 51-es úttal párhuzamosan futó töltést, azon északra kanyarodunk és tekerünk egészen Solt határáig.

Solt előtt véget ér a töltés, én a főúton mentem tovább. Solt központjában balra kanyarodtam, Dunaegyháza irányába. Kilométereken keresztül enyhe emelkedő, majd Solt széle előtt el kell kanyarodni balra.

Szóval ott balra és egy egészen jó kerépárút következik egészen Dunaföldvárig.

Délnek veszem az irányt

Dunaföldvár. Nekem Fajsztól idáig éppen 70 megtett kilométer, beleszámolva, hogy először ellenkező irányba indultam. (Egyébként "csak" 63 kilométer lenne.)

Dunaföldvárnak éppen, hogy csak a szélét érintettem és elindultam dél felé, közúton.
Az első település Bölcske, ahol egy apró táblára lettem figyelmes, melyszerint ha balra kanyarodok, akkor rövidesen elérem a kerékpárutat.

Elképzelhetőnek tartom, hogy egészen Dunaföldvártól ilyen a töltés, én Bölcskénél mentem fel rá és egészen Paks északi feléig tartott. Nagy volt az ellenszél, így csak korlátozottan tudtam élvezni a táj szépségét.
A töltésről vettem észre ezt a sajátos pihenőhelyet. Itt bizony bő 15 percet időztem, s szégen vagy sem, de én élveztem a kanapé puhaságát. (Szerencsére száraz volt...)
Ott szemben ér véget ez az út és balra kanyarodva érkezünk meg Paksra
Paks észak. Itt még príma kerékpárút van, de a városba érve megszűnik. 🙁

Pakson egy darabon a főúton tekertem, majd az első adandó alkalommal enyhén jobbra kanyarodva áttekertem az egész városon. Ekkor már 100 kilométer felett volt a megtett táv.

Az atomerőmű és utána

Dél felé haladok, az ott balra az atomerőmű.

Úgy terveztem, hogy az atomerőművet elhagyva mielőbb ismét a Duna töltésen leszek.
Próba szerencse, az „Atomerőmű déli porta” táblánál bekanyarodtam, és mielőtt a déli bejáratot elértem volna, egy jobbra lévő kis útra leltem, ami aztán hamarosan kiszélesedett…

Lehet látni, hogy ez nem régiben készülhetett, vagy inkább lett megerősítve. Kerékpárral borzasztóan rossz, de néhány kilométer múlva egészen közel vitt a töltéshez.
A háttérben a Paksi Atomerőmű. (A fotó megtévesztő, valójában a 3X optikai zoom** rántotta ilyen közelre a létesítményt.)
Lenyűgöző méretű áramszállító létesítmények...

Épül az új Duna-híd

Az épülő Duna-híd-helyszínt magam mögött hagyva még jó darabig földút van. Aztán jött egy újabb érdekes helyzet: A Dombori Gátőrháznál a kapuk zárva voltak, így a töltést balra hagytam el, a kompkikötő irányába.

Tehát ezen az úton folytatódott a túra. Ott jobbra az egy dunaparti brutál nagy gabonatároló. Az előtt is elmentem, földút követte, néhány üdülő és amikor sorompó zárta az utat "magánterület" táblával, akkor visszafordultam. 20-30 méterrel a megfordulás után találtam egy használható utat, ami a töltésre vezetett. És innenntől már ismét jó minőségű volt az úttest.
Öröm volt a tekerés ezen a kiváló minőségű úton, bár még mindig rendes szembeszél volt. Ide már nincs messze a Szent László híd
Ezzel a fotóval ragadnám meg még a figyelmedet.*** Én ilyen könyöklőt használok. Hihetetlenül jó szolgálatot tesz nekem főleg hosszú túrákon. Túl azon, hogy szembeszélnél ráhajolva jelentősen csökken a légellenállás, kiváló pihentető is, anélkül, hogy meg kellene állni
Ez pedig már a Szent László híd kerékpársávja.
Szent László híd, megyehatár, illetve ezen fut keresztül az M9 autóút. A végén ismét északnak fordultam, hogy aztán szűk 10 kilométer múlva az indulás helyszínén legyek.

*Mitől volt exkluzív? Mutass nekem még egy ilyen túrát, amiben ennyiféle útburkolat, hidak, Duna és egy atomerőmű is szerepel….

**Mobillal fotóztam, Huawei P20pro

***Arról, hogy szerintem mit érdemes és mit felesleges a bringára tenni/szerelni, nos arról külön posztot tervezek.

A fotók jogvédettek, a szerző, Szőke Tamás tulajdonát képezik.

Scroll to Top